Chip segíthet újralátni a megvakultaknak
A szembe beültetendő chip prototípusait tíz hónapon át sikeresen tesztelték
sertéseken, három éven belül embereken is kipróbálják
sertéseken, három éven belül embereken is kipróbálják
Mesterséges látórendszer prototípusát mutatták be az amerikai Massachusettsi
Műszaki Egyetem (MIT) kutatói.
Az általuk kifejlesztett rendszer elemei egy szemüvegre szerelt kamera és
egy chip, amely a beteg szervezetében kerül beültetésre. A parányi szerkezet
hivatott a sérült ideghártya helyettesítésére és az információ továbbítására
a látóidegnek. A megvakult ember így – legalábbis részben – visszanyerhetné
a látását.
A látáskorlátozottaknak készült implantátumokkal ellentétben a MIT
találmánya a véglegesen megvakult embereknek készül. A rendszer
mindazonáltal nem képes teljes mértékben helyreállítani a látást.
A szembe beültetendő chip prototípusait tíz hónapon át sikeresen tesztelték
sertéseken – közölték a kutatók a “Der Standard” című osztrák lap internetes
kiadása szerint.
A mesterséges látórendszer lényege, hogy megkerüli a kór által elpusztított
ideghártyasejteket, és a chip segítségével közvetlenül a látóideget
stimulálja. A szemüvegen rögzített kamera felveszi környezetét, majd egy
vezeték nélküli kapcsolattal továbbítja az információt a chipnek. A chip a
látóideghez csatlakoztatott elektródákat vezérli, a látóideg pedig közvetíti
az elektromos jeleket az agynak, amely azokból képet alkot. Az áramellátás
is vezeték nélkül történik, a szemüvegben elhelyezett tekercsek
segítségével.
John Wyatt, az MIT elektrotechnikusa és számos szakterületet képviselő
kollégái húsz éve dolgoznak e területen. A jelenlegi prototípus
bemutatásától azt remélik, hogy nagy lépést sikerült tenniük a kísérleti
stádium felé. A három éven belül sorra kerülő emberi kipróbálás sokat fog
lendíteni a folyamaton, hiszen a sertésekkel ellentétben az ember vissza
tudja adni, amit érzékel. Így sokkal közelebb lehet majd kerülni a chip
optimális konfigurációjához.
A mesterséges látórendszerek nagy kihívása, hogy ne sértsék meg a szemet. A
korábbi prototípusoknál az elektródákat kockázatos eljárással közvetlenül az
ideghártyához csatlakoztatták, a jelenleginél azonban mögötte helyezték el,
veszélytelenebbé téve az eljárást. A chip borítása titán, ellentétben a
korábbi, hosszú távon nem vízállónak bizonyuló szilikonnal szemben.
Műszaki Egyetem (MIT) kutatói.
Az általuk kifejlesztett rendszer elemei egy szemüvegre szerelt kamera és
egy chip, amely a beteg szervezetében kerül beültetésre. A parányi szerkezet
hivatott a sérült ideghártya helyettesítésére és az információ továbbítására
a látóidegnek. A megvakult ember így – legalábbis részben – visszanyerhetné
a látását.
A látáskorlátozottaknak készült implantátumokkal ellentétben a MIT
találmánya a véglegesen megvakult embereknek készül. A rendszer
mindazonáltal nem képes teljes mértékben helyreállítani a látást.
A szembe beültetendő chip prototípusait tíz hónapon át sikeresen tesztelték
sertéseken – közölték a kutatók a “Der Standard” című osztrák lap internetes
kiadása szerint.
A mesterséges látórendszer lényege, hogy megkerüli a kór által elpusztított
ideghártyasejteket, és a chip segítségével közvetlenül a látóideget
stimulálja. A szemüvegen rögzített kamera felveszi környezetét, majd egy
vezeték nélküli kapcsolattal továbbítja az információt a chipnek. A chip a
látóideghez csatlakoztatott elektródákat vezérli, a látóideg pedig közvetíti
az elektromos jeleket az agynak, amely azokból képet alkot. Az áramellátás
is vezeték nélkül történik, a szemüvegben elhelyezett tekercsek
segítségével.
John Wyatt, az MIT elektrotechnikusa és számos szakterületet képviselő
kollégái húsz éve dolgoznak e területen. A jelenlegi prototípus
bemutatásától azt remélik, hogy nagy lépést sikerült tenniük a kísérleti
stádium felé. A három éven belül sorra kerülő emberi kipróbálás sokat fog
lendíteni a folyamaton, hiszen a sertésekkel ellentétben az ember vissza
tudja adni, amit érzékel. Így sokkal közelebb lehet majd kerülni a chip
optimális konfigurációjához.
A mesterséges látórendszerek nagy kihívása, hogy ne sértsék meg a szemet. A
korábbi prototípusoknál az elektródákat kockázatos eljárással közvetlenül az
ideghártyához csatlakoztatták, a jelenleginél azonban mögötte helyezték el,
veszélytelenebbé téve az eljárást. A chip borítása titán, ellentétben a
korábbi, hosszú távon nem vízállónak bizonyuló szilikonnal szemben.
/forrás:Delta/