694 hozzászólás

1. Reni szerint:

   2010. július 27. kedd - 17:15

   Harmadjára is szuper volt :) Köszi Feri :)
2. Niki; Ádám szerint:

   2010. július 26. hétfő - 22:46

   A kiállítás bemutatta, hogy a vakoknak, illetve gyengén látóknak milyenek a hétköznapjai és milyen nehézségekkel kell megbirkózniuk. Nagyon érdekesnek találtuk és nagyon élveztük. Mindenkinek ajánljuk!
   Misi igazán vicces és jó vezető volt, tele élettel :-)
   Köszönjük!
3. Kis András szerint:

   2010. július 26. hétfő - 20:13

   A kiállítás minden munkatársának nagyon köszönjük a felejthetetlen,tartalmas és csodálatos élményt.
   Külön szeretnénk megköszönni Elemér felejthetetlen tárlatvezetését,sokat tanultunk tőle.
4. Dominik, Viktor, Réka szerint:

   2010. július 23. péntek - 10:17

   Szerintem nagyon szép volt a kiállítás. Sokat tanultam arról, hogy hogyan élnek a vakok. Eleinte kicsit féltem, de aztán már nem, inkább nagyon élveztem..
   Dominik (10)

   Nagyon jó volt a kiállítás, sok jó dolgot tanultam. Elemér nagyon jó vezető volt, nagyon jó történteket mesélt. Legjobban az utcai közlekedést élveztem.
   Viktor (13)

   Kávé ide vagy oda, nagyon régen volt már ilyen inspiráló élményben részem. :) Köszönjük a tárlatvezetést Elemérnek!
   Réka (33)
5. Melinda szerint:

   2010. július 20. kedd - 22:30

   Hetfön jutottunk el a kiallitasra, igazabol egy spontan ötlet volt, de azota mindenkinek csak meselem, hogy milyen elmenyekben volt reszünk. Ha lehetne, en kötelezöve tennem a latogatast. Nagyon köszönöm Davidnak, a vezetönknek, ahogyan sokszor trefasan vezetett minket vegig a termeken es beszelgetett velünk komoly dolgokrol. Mellette igazan biztonsagban ereztem magam, mondhatni “vakon megbiztam benne”, nagyon profin csinalta. Köszönöm! Sok sikert a tovabbi munkahoz!
6. Schüti és Judit szerint:

   2010. július 10. szombat - 22:32

   Már régen szerettünk volna eljutni a kiállításra. Ma Margit vezetésével nagyon fantasztikus élményben volt részünk. Finom kávét főztünk együtt, és sok fontos információt tudtunk meg arról, hogyan tudunk segíteni egy vak embernek az utcán, tömegközlekedésben. Hálásan köszönjük ezt az élményt! Ajánlani fogjuk ismerőseinknek is! :)
7. Papp Renáta szerint:

   2010. július 9. péntek - 17:03

   Már 2-3 hete is voltam a kiállításon, az egyik nagyon kedves ismerősömmel (Máté), és fantasztikus élményekkel gazdagodtunk. Dávid kísért minket, aki rengeteget mesélt nekünk. Köszönjük!
8. Papp Renáta szerint:

   2010. július 9. péntek - 17:00

   Sziasztok!

   A mai nap voltunk délután öcséimmel a kiállításon, nagyon tetszett mind a hármunknak, én már másodjára voltam. Köszönjük Ferinek a vezetést, nagyon jól éreztük magunkat! Sok sikert a továbbiakban is Nektek! Reni, Zoli és Gabi
9. Máté és Klára szerint:

   2010. július 8. csütörtök - 22:21

   Ma délután voltunk a kiállításotokon. Dávid Erik és Elemér, köszönjük nektek a vezetést az életkedvet amit árasztottatok magatokból és mind azt az új nézőpontot amit átadtatok nekünk és amit átadott ez a kiállítás. Amilyen furcsa volt beletekinteni a ti világotokba, olyan furcsa volt visszatérni a sajátunkba.

   Sziasztok és a legközelebbi találkozásik a viszont látásra. Klári, Máté
10. Ambrus Dóra szerint:

    2010. július 8. csütörtök - 09:15

    Sziasztok!
    A nagymamámmal és a kishúgommal jártam a kiállításon.
    A vezetőnk Dávid volt akin látszik, hogy nagyon szereti a munkáját!
    Egy olyan érdekes kiállítás volt hogy én nagyon meghatódtam!
    Nagyon sok embernek fogom ajánlani DÁVIDOT és persze az egész múzeumot!

    Puszi:Dóri
11. Juhász János szerint:

    2010. július 7. szerda - 23:20

    A láthatatlan kiállításról

    Évek óta tervezem, hogy elmegyek a Láthatatlan kiállításra.
    Örülök neki, hogy végre szántam rá időt.
    Beletapinthattam, belehallgathattam a Láthatatlan világba, ami persze ugyanaz a világ, de mégsem ugyanaz.
    Beszélgethettem a Láthatatlan világban élő emberekkel.
    Most nem én kísértem át az út túloldalára a fehér botos embert, hanem a fehér
    botos ember kísérte körbe a kiállításon a csoportot, persze fehér bot nélkül.
    Különleges érzés volt csak tapintás, hallás, hőérzet és szaglás útján tájékozódni.
    Köszönöm a lehetőséget.

    Remélem, hogy rövidesen eljutok a Láthatatlan vacsorára és a Láthatatlan
    masszázsra is.

    Ajánlani fogom ismerőseimnek, hogy menjenek el a Láthatatlan kiállításra.

    Kívánom, hogy minél több ember látogasson el a Láthatatlan kiállításra, és
    tapasztalja meg a Láthatatlan világot.

    Minden jót és köszönök mindent:

    Juhász János
12. Kovács László szerint:

    2010. július 5. hétfő - 12:00

    Családommal jártunk a kiállításon, Dávid kalauzolt bennünket. Mindannyian gazdagabbak lettünk egy olyan világ megismerésével, amit eddig elképzelni sem tudtunk. Minden elismerésünk azoké, akik ezt a kiállítást működtetik, további erőt egészséget kívánunk hozzá. Dávid nagyon udvariasan, élvezetesen mutatta be a számunkra eddig teljesen ismeretlen “Láthatatlan” világot.. Köszönjük szépen! Ötlet: biztosan már más is felvetette, a hatást teljesebbé lehetne tenni a kiállítás megtekintése után egy kis vetítéssel, ami bemutatná a bejárt termeket.
13. Fiedler Péter szerint:

    2010. július 3. szombat - 21:32

    Nagy élmény volt számunkra a kiállítás, nagyon örülünk, hogy megismertük Elemért, aki olyan útravalót adott nekünk, amire nagyon sokáig emlékezni fogunk, és már azt is tudjuk, hogy ha ezek után segíteni szeretnénk, akkor azt hogyan tegyük meg.
    Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy menjen el és ismerje meg ezeket az értékes embereket!

    Erika és Péter
14. Szűcs Kinga szerint:

    2010. június 22. kedd - 08:16

    Sziasztok
    Tegnap, azaz június 21.-én, voltunk a kiállításon. A kísérőnk Elemér volt, akit egy roppant pozitív, intelligens, humoros embernek ismertünk meg. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani neki a színvonalas, érdekes és vidám kiséréshez.
    Kívánunk neki sok örömet és további jókedvet a munkájához, az életéhez.
    Üdvözlettel: Kinga és István
15. Kati&János szerint:

    2010. június 21. hétfő - 20:41

    Érdekes volt a közös világunkat más módon megtapasztalni. A szobákat bebarangolva a hétköznapi tárgyakat eddig kevésbé igénybe vett érzékszerveinkkel vizsgáltuk.
    Megtanultuk azt, hogy a látássérültek számára nem az a legnagyobb segítség, ha megkülönböztetjük őket magunktól, hanem azzal, hogy egymást kiegészítve, közösen élünk világunkban.
    Dávidban egy nagyszerű vezetőt és egy még nagyszerűbb embert ismerhettünk meg. Közvetlenségének és humoros, ironikus életfelfogásának köszönhetően a kiállítás végére úgy éreztük, hogy már ezer éve ismerjük. A sötétben ő volt az, aki helyettünk látott és bátorságot6 adott nekünk.
    A masszázsért pedig külön köszönet! :)
    Kati és János :)
16. Kati szerint:

    2010. június 17. csütörtök - 23:33

    Köszönet a kiállítás létrehozóinak és minden munkatársnak az élményért, amivel gazdagabbak lehettünk. Úgy gondolom a mai elhidegült világban nagy szükség van rá, hogy megértsük, megismerjük a fogyatékkal élők világát, hogy tudjuk, miben nyújthatunk nekik segítséget. A kiállítás utána még sokat beszélgettünk a gyermekeimmel és remélem, hogy az életben majd hasznosítani tudják az itt hallottakat, tapasztaltakat.
    Külön köszönet Dávidnak az őszinte beszélgetésért, a humorral megfűszerezett “tárlatvezetésért”, mellyel közvetlenebbé tette a kapcsolatot és így bizalmunk is gyorsan kialakul irányába.
    Feltétlenül ajánlani fogjuk ismerőseinknek.
    Andris, Norbi, Krisztián, Kati
17. Szabóné N. Ottília szerint:

    2010. június 17. csütörtök - 17:38

    Kedves Elemér! Nagyon köszönjük neked,és mindenkinek aki létrehozta ezt a kiállítást, a felejthetetlen “idegevezetést”!Nagyszerű elémény volt nekem és családomnak,a láthatatlan valóság amiben éltek.További sikeres munkát kíván a Szabó család!
18. Máté István szerint:

    2010. június 16. szerda - 12:21

    nekem nagyon tetszett ez a kiállítás és örülök ,hogy bele kóstolhattam , hogy milyen a vakoknak, az előtt nem tudtam , hogy ilyen rossz de már megértettem , hogy nagyon nehéz nekik de remélem ,hogy mi akik látunk megtudjuk könnyíteni valamelyest az életüket. Soha nem felejtem el ezt a kiállítást.Köszönöm a szervezőknek és Elemérnek hogy részt vehettem ezen a kiállításon.Tisztelettel és szeretettel egy hatodikos tanuló NyÍregyházáról :Máté István
19. Finna Imola szerint:

    2010. június 15. kedd - 18:45

    Nagyon élveztük a kiállítást. Mindhárom csoportnak tetszett. Minket Misi vezett. Nagyon hangulatos volt. Köszönjük, hogy mindenkire odafigyeltél, és a nevünket is nagyon hamar megjegyezted. Sok szépet és jót kívánunk nektek! Imola és a Kossuth Lajos Gimnázium 9.B osztálya
20. Fanni szerint:

    2010. június 14. hétfő - 18:39

    Sziasztok!
    Engem Rozi vezetett körbe. Elmondhatatlanul jól éreztem magam,és már hang alapján megállapítottam,hogy nekem nagyon is szimpatikus.Néhol kicsit megijedtem, de segített leküzdeni az akadályokat. A hangefektusok , a tárgyak, könnyen felismerhetőek voltak,noha a szobrokkal meggyűlt a bajom:) Nagyon hasznos lenne mindenkinek eljönni egy ilyen kiállításra,hogy megértsék,és ne ítéljék el a vak embereket se.
    Nagyon szépen köszönöm Rozinak a körbevezetést és továbbra is minden szépet és Jót kívánok. : Fanni
21. Andi szerint:

    2010. június 9. szerda - 18:55

    Sziasztok!Nagyon jók vagy Misi így tovább nagyon jó élmény volt!
22. Ancsa szerint:

    2010. június 5. szombat - 15:54

    Sziasztok, az egész nagyon jó volt.eddig el sem képzelhettük volna, hogy milyen az, ha semmit nem látunk, mert sokszor azthisszük, hogy teljesen sötét van, de a szemünk hozzá tud szokni, és halványan látunk. Viszont ez teljesen más volt, és nagyon köszönjük.Elemér pedig nagyon jófej volt, őt külön üdvözlöm :D
23. Viki és Dani szerint:

    2010. június 5. szombat - 12:58

    Sziasztok!
    Mindenkinek nagyon köszönjük, de kiemelném a vezetőnket Ferit és a bárpult mögül Elemért! A Ti segítségetekkel átélhettük milyen is lehet, mikor csak a hallásra és tapintásra hagyatkozik az ember. Felejthetetlen élmény volt! Fantasztikus emberek vagytok, minden tiszteletem a Tiétek!!
    Üdv:
    Viki és Dani
24. evi szerint:

    2010. június 5. szombat - 10:37

    sziasztok enikő vagyok! az osztályommal kedden voltunk a kiállitáson és mindenkinek nagyon nagyon tetszett.(nekem a legjobban)és csak igy tovább! Elemérnek megmondanátok hogy Enikő azt üzeni, Ő a legjobb vezető? nagyon jó fej volt és klassz volt vele beszélgetni.nagyon barátságos volt.és a többiek is nagyon dicsérték a vezetőjüket!szerintem nagyon jo dolog hogy ilyen kiállítást szervesztetek! nagyon jo ötlet és izgalmas! máskor is visszamegyek… Enikő Elemér te vagy a legjobb! :)
25. Benkő Zsuzsanna szerint:

    2010. június 4. péntek - 20:59

    Sziasztok!
    A mi osztályunk Szegedről jött fel a budapesti kiállításra. A mi csoportunkat Elemér vezette körbe. És nagyon nagy élmény volt mindenki számára. Sokszor humoros helyzetbe kerültünk, és a Dávid-szobor is vicces volt! Köszönjük szépen ezt a felejthetetlen “körutazást”!
26. Szabó Róbert szerint:

    2010. június 4. péntek - 17:18

    Szerintem ha oda elmész mást fogsz gondolni a vakokról szerintem nagyonjó én ma voltam avagy 2010. 06 04-én én nagyonéveztem és ajánlom mindenkinek a nevem benne van a vendégkönyvben de nem érdekes menyetek el!!!!!!!!
27. Szabó Róbert szerint:

    2010. június 4. péntek - 17:11

    Nagyonjóvolt ajánlom mindenkinek
28. Babik Tamás szerint:

    2010. június 3. csütörtök - 20:30

    Sziasztok!
    Babik Tamás, Hajdúsámsonban élő látássérült srác vagyok.
    Debrecenben, a Dienes László Gimnáziumban, látók között tanulok és most fogok érettségizni.
    Én egyszer voltam a kiállításon és jó volt látni, hogy az iskolatársaim nagyon jól viszonyulnak a sötéttséghez, mert sokat meséltem nekik erről.
    a suliba rajtam kívűl még 2 vak tanul és kölcsönösen segítjük egymást a látókkal.
    Olvasgattam a hozzászólásokat és úgy ítéltem meg, hogy sok mindenkinek maradtak kérdései a vakok életével kapcsolatban.
    Javaslom, hogy látogasson el a kiállításra:), de aki szeretne engem megismerni, az írjon a babiktamas@hotmail.com e-mail címre.
    Megjegyzem: vakok világa nincsen, mi ugyan abban a világban élünk, mint amibe mindenki más és ez igaz minden sérült emberre.
    Mi ugyan olyan emberek vagyunk, mint bárki más és egy kis minimális segítséggel teljes életet tudunk élni úgy, hogy a szaglásra, tapintásra és hallásra támaszkodunk.
    Azt, hogy vannak sérültek a világon, már óvvodás korban tanítani kellene, hogy az épek számára ne legyen dilemma, hogy hogyan is szólítsuk meg azt a “hülye vakot?”
    Sokan azt hiszik, hogy nem is hallunk, ezért sem mernek kérdezni:D, vagy ha van velünk valaki, akkor attól kérdeznek és egy kicsit meglepő ugye, ha mi válaszolunk?:D
    Nekünk ez a természetes és szerintem sok vak nem szeretne látni, mert ez adta meg neki azt az életszemléletet, a pozitív hozzáállást és hogy panaszkodni nem szabad, valamint azt, hogy a külsőségek nem számítanak, mi a hangokból ítélünk és az számít, hogy mi van valakinek a lelkében.
    Azt gondolom, nincsenek vakok, vagy látássérültek, mert ezek alapján és a kezünkkel mi is tudunk “látni”, jobban, mint azt bárki gondolná.

    írjon bárki nyugodtan, nagyon szeretek beszélgetni, ismerkedni és sokat nevetni másokkal. Nincs tabu téma!!!:D:D:D:)
    Üdvözlettel: Babik Tamás

    e-mail és msn: babiktamas@hotmail.com
29. klaudia szerint:

    2010. június 3. csütörtök - 17:41

    Nagyon jol éreztem magam:Dnagyon sajnálom a vak embereket hogy igy kell élniük.én biztos nem szoknám meg.összetörnék:(a vezetönk irto kedves volt:)köszönöm hogy ott lehettem mindenkinek:)mindent más szemmel látok:)
30. Torda Zsuzsanna szerint:

    2010. június 2. szerda - 19:02

    Köszönjük Dávidnak az vezetést, sok humorral mutatta be a kiállítást. Örök élménnyel gazdagodtunk a segítségével.

    Torda Zsuzsanna, Ferenczy Kata és Dani
31. Ódorné Pintér Andrea szerint:

    2010. június 1. kedd - 22:51

    Még mindig a hatása alatt vagyunk a szombati élménynek amiben nálatok részünk volt.
    Köszönet Szabinak aki vezetőnk volt és kérdéseinkre őszintén,humorosan válaszolt. Gyermekeink a barátoknak, ismerősöknek azóta a LÁTHATATLAN KIÁLLÍTÁSRÓL beszélnek.
    Ők már biztosan nem lesznek közömbös,részvétlen felnőttek.
    Sok mindent megtudtunk saját magunkról is,amire más körülmények között talán rá sem jövünk. Pl. A lányom a korom sötétben oda lépett hozzám megfogta a karom,én egy szót sem szóltam,de ő tudta,hogy nem mást hanem az anyukáját érintette meg. Kérdeztem,hogy honnan tudta,hogy én vagyok. Azt mondta a bőröm tapintásán érezte,hogy csak én lehetek.
    16 év alatt még egyszer sem történt velünk ilyen csak itt nálatok.
    Még egyszer nagyon köszönünk mindent. Sok sikert kívánunk nektek az életben és a munkátokban. Andiék Polgárdiból.
32. Annika szerint:

    2010. május 31. hétfő - 15:22

    Sziasztok!
    Mi pénteken (máj.28) voltunk,köszönjük szépen az élményt!Minden tiszteletünk a tietek ,ez egy örök élmény marad!

    utóirat: A lányok szeretnek Elemér! Anni és Bea :) KÖSZÖNJÜK.
33. Endre és Tamás szerint:

    2010. május 28. péntek - 23:38

    Ma voltunk a Kiállitáson,nagy élmény volt és nagyon tanulságos. Így könnyebb megérteni mások életét. Köszönjük Margitnak a kiséretet,humorát és hogy segített kissé “belelátni” ebbe a világba.
    További sok sikert kívánunk a Kiállitáshoz!
34. varga nikolett szerint:

    2010. május 27. csütörtök - 19:28

    szia Misi!
    nagyon tetszett!
    sziaNiki
35. evi szerint:

    2010. május 26. szerda - 17:14

    Margitnak 2010 május 14-én délután voltunk ott a gyerekekkel. ezt az élményt sosem felejtjük el és mindenkinek ajánlom.
    Üdvözlettel Andi Tompáról
36. Kriszta szerint:

    2010. május 26. szerda - 12:01

    Hétfőn délután, miután a teljes sötétségben álltunk a férjemmel, kicsit kétségbeestünk, hogy most mi lesz…. Először nem engedtük el egymás kezét, sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy kimegyek. A bizonytalanság érzés, hogy nem látok, kicsit pánikba ejtett. Majd Elemér kedves, megnyugtató szavai, higgadt beszéde erőt adott. Megbíztunk benne és olyan érzésem volt, mintha nagyon is tisztán látna bennünket, tudja merre vagyunk és mit csinálunk :) Mi voltunk a vakok és ő volt a látó. Fantasztikus élmény volt, aminek azóta is a hatása alatt vagyunk, ezt át kell élni mindenkinek! Minden TISZTELETÜNK a Tiétek!
    Kriszta és Tamás
37. Baranyi Zoltán szerint:

    2010. május 24. hétfő - 17:45

    Kedves Misi!

    Köszönjük az idegenvezetést és a remek beszélgetést, és köszönjük, hogy bepillantást nyerhettünk a Ti világotokba. Tanulságos volt.
    Ja, és köszi a finom kávét. :)
38. Godó Viktória szerint:

    2010. május 22. szombat - 17:40

    Nagyon-nagyon tetszett ez a kiállítás és az is hogy mindent kipróbálhattunk.Köszönöm szépen ezt az élményt.
39. szabolcs szerint:

    2010. május 22. szombat - 12:53

    köszönöm a lehetőséget hogy én is kipróbálhattam ezt az érdekes kiállítást…
    mindenkinek csak ajánlani tudom köszönöm az osztály nevében is hogy részese lehettünk
40. dr. Kozma Lászlóné Klári szerint:

    2010. május 19. szerda - 19:55

    Drága Misi, Feri! Köszönöm magam és családom nevében, hogy beengedtetek a világotokba ezzel a kiállítással!!! Átértékelődött számunkra a fogalom hogy VAK-ság, ami nem azonos a VILÁGTALANSÁGGAL!!! Ez a világ KÖZÖS számunkra! Rendkívül jól éreztük magunkat veletek, a társaságotokban teljes biztonságérzetünk volt. Mi mindent el fogunk követni, hogy Ti is hasonló biztonságban érezzétek magatokat velünk! Köszönjük a lehetőséget, az egész csapatnak gratulálunk a tevékenységéhez! Nagyon jól csináljátok, csodálatos emberek vagytok, boldogok vagyunk, hogy találkozhattunk veletek! További sok-sok “látót” nektek, hogy mindenki ugyanúgy lásson a lelkével, ahogyan ezt tőletek meg lehet és meg is kell tanulni!!!
41. Zsanett szerint:

    2010. május 18. kedd - 08:55

    Fantasztikus és felejthetetlen!
    Köszönet vezetőnknek, Ferinek, aki lelkesen és humorosan vezetett minket körbe és minden kérdésünkre választ adott!
    Ezt még egyszer “látni” kell!
42. Havas Levente szerint:

    2010. május 16. vasárnap - 18:33

    Zsolt volt a vezetőnk.
    Soha nem találkoztunk, de még így senkire nem bíztam magam.
    Türelme, higgadtsága irigylésre méltó.
    Gratulálok a kiállításhoz.
    Látni fogtok még;)
43. Kozmanovics Endre szerint:

    2010. május 16. vasárnap - 13:46

    Rendkívül érdekes és megdöbbentő volt a tárlatvezetés. A nejemmel ketten mentünk végig és a vezetőnk Margit közvetlensége nagyon megfogott minket. Eddig is megértéssel és részvéttel viszonyultunk a világtalanokhoz, de itt jobban megismertük őket és azt, hogy nem sajnálatra van szükségük, hanem tárgyilagos hozzáállásra és praktikus segítségre. Ők jobban elboldogulnak a saját világukban, mint mi látók gondolnánk. Mindenképp nagy élmény volt számunkra, megváltoztatta a szemléletünket. Fontosnak tartanám, hogy minden középiskolás végigmenjen a kiállításon és ezen keresztül megismerje a vakok világát és azt, hogy megfelelő hozzáállással milyen sokkal tud hozzájárulni a beilleszkedésükhöz.
44. Zsófi szerint:

    2010. május 15. szombat - 11:04

    Nagyon jó volt!
    Rengeteg élménnyel gazdagodtam!
    Dávid volt a vezetőnk, köszönök neki mindent!!!!
45. Laci szerint:

    2010. május 14. péntek - 20:55

    Szerintem nekünk volt a legjobb vezetőnk Dávid.
46. Viki (2010.máj.14.hiperaktív lánycsapat :D) szerint:

    2010. május 14. péntek - 19:48

    Kedves Misi !
    Köszönjük, hogy körbe vezettél minket a kiállításon és köszönjük a türelmet is !!! Júlia szökései viccesek voltak, és ami azt illeti, szerintem nyugodtan mondhatom, hogy mindenkinek tetszett a kiállítás. mégis elgondolkodtató volt belekóstolni ebbe a világba, és próbálni átérezni a szerepet.
    KÖSZÖNJÜK!!! :) üdv
47. Laci szerint:

    2010. május 14. péntek - 19:24

    Sziasztok!Ma voltam a kiállításon és egy felejthetetlen élmény volt,főleg így hogy az idegenvezetőnk is nagyon jófej volt az is még segített a jobb hangulat elérésében,minél hamarabb szeretnék menni mert ez egy nagyon nagy és felejthetetlen élmény volt.
48. Tünde szerint:

    2010. május 11. kedd - 09:35

    Az elmúlt vasárnap kaptam ezt a felejthetetlen, fantasztikus élményt. A vezetőnk, Misi szintén zseniális volt!!!
    Véleményem szerint az itt “látottakat”, hallottakat mindenkinek meg kellene tapasztalni.
    Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára voltam itt. Mégegyszer köszönöm.
49. Zsófi szerint:

    2010. május 4. kedd - 21:45

    Lenyűgöző volt, ahogy azt tapasztalhattuk meg közösen az osztályommal, hogy milyen könnyű is egymásban bízni, csak nagyon akarni kell. Elemér beszámolója alapján tudatosíthattuk, hogyan kell helyesen segíteni, és ahogy az egyik lány mondta, nem sajnálni, hanem segíteni kell. Úgy gondolom, hogy egy nagyon jót beszélgethettünk csoportonként, és a végén közösen is. A komolyabb dolgokon túl nagyon jól el lehetett poénkodni is, az biztos,hogy egy pillanatra sem unatkoztunk…Isten áldjon Titeket, nagyon szépen köszönöm!
50. Anna szerint:

    2010. május 3. hétfő - 17:07

    Óriási élmény volt. Nemcsak azt tanulhattuk/tapasztalhattuk meg, hogy milyen vakon élni, hanem csomó olyan dolgot is, ami egy látó ember számára létfontosságú. A kiállításon meg kell bíznunk egy addig ismeretlen emberben, hisz mi nem tudjuk, hogy mikor hova kell nyúlnunk, lépnünk. Ráadásul azt is láthattuk, hogy azért, mert valaki látássérült, lehet olyan életvidám és mókás, akár csak egy ilyen fogyaték nélkül élő ember. A mi vezetőnk Misi volt, életre szóló élményt kaptunk tőle. Humora és életkedve feledhetetlen. Köszönöm!