713 hozzászólás

1. Tóth Szabolcs szerint:

   2012. március 6. kedd - 20:00

   Tisztelt Szervezők!!

   Ma voltam Önöknél párommal s csak azt írhatom hogy egy felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb!Minden tiszteletem azon embereké kikről e kiállítás szól…és túl ezen,a humorukért is külön köszönet!!!

   A Világ tágult ki!!!
2. Csordás Dorottya Anett szerint:

   2012. február 29. szerda - 10:50

   Kedves Elemér!
   A tegnapi napon volt szerencsénk részt venni az általad vezetett láthatatlan körutazáson “csodaországba”. Felejthetetlen élményt adtál nekünk, amiért nagyon hálásak vagyunk.
   Őszintén ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el hozzátok, amilyen hamar csak tud. A rengeteg nevetésen túl sok olyan dolgot tanultunk meg, amiről eddig fogalmunk sem volt, és sok olyan nagyon fontos értékre emlékeztettél, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni a mindennapok forgatagában.
   Csak megköszönni tudom mind a négyünk nevében, hogy ott lehettünk!!!
   További minden jót kívánunk!!!!!! <3
3. császár mária szerint:

   2012. február 25. szombat - 21:14

   Kedves Feri!A két gyermekemmel voltunk a kiállításon,és nagyon jól éreztük magunkat.Mi nem találkoztunk veled,csak bent a sőtétben,így a hangod alapján egy igazi rocker figurát képzeltünk el.Amikor kijöttünk,akkora volt a meglepetés,mert pont az ellenkezője voltál..vicces volt a srácoknak,üdv
4. Eszter szerint:

   2012. február 20. hétfő - 23:19

   Köszönöm Misinek, hogy elvarázsolt. Biztosan Te is érezted, hogy az elején vonakodó 5 lány, a végén egyáltalán nem azon törte magát, hogy kiszabaduljon. Ennél nagyobbat nem tudok elképzelni. Köszönöm.
5. Kata szerint:

   2012. február 19. vasárnap - 17:53

   Nagyon szuper vasárnap délelőttöt töltöttünk nálatok. Elmondani nem tudjuk, hogy mennyire jól éreztük magunkat, és ezért külön köszönet Elemérnek, aki végig vitt minket ezen a csodás, humorral teli, őszinte utazáson. :)
6. Andy szerint:

   2012. február 15. szerda - 23:36

   A Valentin napi program és vacsi nagyon szuper volt! Felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak! :) Köszönjük szépen Adrinak és a többieknek! Hihetetlen ez a kedvesség, türelem, humor és nyitottság ami nálatok tapasztalható. Egy olyan világba csöppentünk, amit elképzelni sem lehet, amíg az ember nem próbálja ki. :)
7. Eszti szerint:

   2012. február 3. péntek - 18:24

   sziasztok ! nekem ma volt szerencsém eljutni hozzátok.nagyon tetszett,kedvesen fogadtak minket és különösen Adrinak köszönöm ezt a felejthetetlen élményt amit itt kaptam.remélem eltudok majd még jutni a közeljövőben!!! :)
8. Erzsi szerint:

   2012. január 23. hétfő - 23:54

   Sziasztok!
   Én ma voltam a kiállításon egyik bátyámmal, és egy nagyon jó élménnyel gazdagodtam. Külön köszönet Ferinek, meg Elemérnek a tárlatvezetésért! Kérdésem, Elemér, hogy mi annak a könyvnek a címe, amit az utolsó helyszínen ajánlottál?
   További sok sikert, és örömöt kívánok a mindennapokhoz!
   Üdvözlettel: Erzsi
9. Szép Hajnal szerint:

   2012. január 22. vasárnap - 23:18

   SZIASZTOK!!
   Először is köszönjük azt a csodálatos élményt amelyet nyújtottatok a számunkra!(-:
   Főleg MISINEK akivel egy csodálatos,vidám 1,5 órát tölthettünk a társaságában.
   Mindenkinek csak ajánlani tudjuk mert egy felejthetetlen élményt nyújt.
   Mielőbb szeretnék részt venni egy LÁTHATATLAN VACSORÁN IS.
   ÜDVÖZLETTEL A SZÉP CSALÁD
10. Krisz szerint:

    2011. december 22. csütörtök - 23:35

    Sziasztok
    Mi iskolás csoporttal voltunk, és hihetetlenűl jó volt. Több helyre is mentünk de nekem ez tetszett a legjobban. Sok érdekes dolog volt. És amikor magunknak kelett rájönni a dolgokra, hogy mi micsoda a sötétben az volt a legjobb. Innen is üdvözlöm Margitot :D :)
11. Logodiné Marika szerint:

    2011. december 13. kedd - 02:25

    Sziasztok!
    Ma a születésnapom alkalmából a barátnőmmel vettem részt a kiállításon!
    Régóta készülök rá,mondhatom felejthetetlen élményben volt részünk..Nagyon kedves volt mind a két vezetőnk,Feri,és Adri is!
    Csak ajánlani tudom mindenkinek akinek eddig még nem volt alkalma részt
    venni ezen a láthatatlan kiállításon!
    Köszönöm,hogy ott lehettünk…
    2011.12.12.
12. Juhász Anna szerint:

    2011. november 14. hétfő - 19:53

    Sziasztok!
    Még szombaton voltunk az osztályommal a kiállításon, de csak most jutottam gép közelbe, így csak ma tudom el mndanom, mennyire jól éreztük magunkat!
    Nagyon szépen köszönjük, hogy megmutattátok nekünk ezt a világot is.
    Ancsii
13. Waldmann Attiláné /Éva szerint:

    2011. november 13. vasárnap - 18:12

    Sziasztok! Ma voltam a barátnőmmel (Katival) nálatok, véletlenül kerültünk hozzátok. De az élmény fantasztikus volt! Megtapasztalni úgy a dolgokat ahogyan nem is gondolnánk na és a hangulat az is csodás volt. Én látó vagyok de az pozitív kisugárzása, jó kedv, derű amit ott kaptam! Köszönöm Misinek (Ő volt a vezetőnk) megosztotta velünk az ő világuk rejtelmeit, másképpen gondolkodni dolgokról. Köszönöm az élményt! Éva (2011.11.13)
14. Debreczeni Károly (DEKa) szerint:

    2011. november 11. péntek - 10:49

    Sziasztok!

    Tegnap este voltunk Nálatok egy céges rendezvény keretében. Nagyon jó hangulatban telt a tárlatvezetés és a borkostoló.

    Gyakorlatilag teljesen bizonytalan voltam mindvégig, a tárlatvezető István meg ott “rohangált” körülöttünk teljes magabiztossággal. Mindenkiről tudta, hogy ki hol van, mi meg fél percenként kérdezgettük egymást: ki vagy? Én mindig probáltam valamilyen tárgy mellett maradni (fal, szobor, stb.), hogy megmaradjon a biztonságérzetem, és, hogy úgy érezzem, tudom hol vagyok…

    Köszönjük, hogy “bepillantást” adtatok a mindennapjaitokba.

    Jó egészséget kívánok!
    DEKa
15. Kóta Ildikó szerint:

    2011. november 8. kedd - 22:20

    Egy találkozás margójára

    Kedves Misi!

    Összetartás, akarat, kreativitás … ezt sugallta számomra az a miliő, ahová beléptem.
    Biztosan ismered Örkénytől a Pogány Süttő fia Süttő gondolatait.
    “A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még
    rosszabbat.”
    Életünk dolgai nem mindig a várakozásainknak megfelelően végződnek. Így van ez. Ha az ember a szépséget kutatja, óhatatlanul is rábukkan az élet legsötétebb dolgaira. De mint mindennek, ennek is megvan a maga tanulsága.
    Megtanultunk a távolba nézni és meglátni a lábunk előtt heverő apróságokat.
    Példaértékű maradsz nekem, mert Téged is (mint bármelyikünket) az élet egyfolytában formál, kérgesít, de lelkednek erejét nem törhette meg.
    Most azon tűnődöm, mikor jön el az idő, amikor mi emberek ilyen nagy egymásrautaltságban dolgozunk majd együtt, egymás kezét el nem engedve egy igazabb, szebb jövő reményében.

    Nagyon sokat köszönhetünk Neked, Nektek! Talán nem is tudjátok…

    “Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban.” (Márai Sándor)

    Szeretettel gondolunk Rátok: Ildi, a diákok és a 2011. november 7-én jelenlévők Nagykanizsáról.
16. Fülöp Mónika szerint:

    2011. november 8. kedd - 12:11

    Sziasztok!

    Köszönjük a tegnap esti “túrát”. Örökre szóló emlékkel gazdagodtunk. S bár sajnos férjem révén mi személyesen is érintettek vagyunk a látássérültek ügyében, azt hiszem a tegnapi nap után értettük meg igazán mi látók (a szüleim és én), hogy milyen is az, amikor kialszanak a fények…

    A terembe lépve először persze eluralkodott rajtunk a félelem, de Csabi szavai, humora és segítőkészsége átlendített minket a kezdeti félelmeken. Nagy-nagy köszönet neki mindenért! :-) Példaértékű az életszemlélete, és a helyzethez való hozzáállása!

    Órási hatással volt ránk a kiállítás, és ezen kívül külön hálásak vagyunk azért a sok jó tanácsért és iránymutatásért, amit a hivatalos ügyekben való eligazodás kapcsán kaptunk Tőletek!

    Köszönettel: István & Moncsi
17. nő szerint:

    2011. november 7. hétfő - 23:05

    Kedves Feri, Misi és a Többiek!
    Hálásan köszönöm Nektek a tegnap délutánt, amely egy életre szóló élményt adott!
    Régóta készültem résztvenni a kiállításon, mert feltétlenül érezni szerettem volna, milyen ez a világ. Hisz bármikor bármi történhet bárkivel!
    Amikor eljöttünk a lányommal és a férjemmel a kiállításról legelőször azt gondoltam, hogy csodálatos volt! Rögtön elszégyelltem magam, hogy lehet csodálatos, ami másnak élete legnagyobb problémája?! Lassan tisztul le bennem minden, ami tegnap annyira felkavart, hogy nem szívesen jöttem el, maradni akartam még sokáig. Fájt, hogy csak eddig tartott a találkozás Veletek.
    Féltem belépni a vaksötétbe. Mondták, hogy Feri vár minket, mégis…Csapdákat sejtettem a láthatatlanban. Aztán Feri hangja, kedvessége, humora annyira feloldotta a bennem rejlő feszültséget, hogy nekibátorodtam.Meg akartam mutatni, hogy én is ügyesen mozgok az ő világában.
    Csodás érzéseket kaptunk ajándékba, rájöhettünk, mennyivel jobb így megismerkedni emberekkel, hogy nem látjuk őket. Nem befolyásol minket a külcsin, közelebb kerülhetünk az igazán fontoshoz. Nagyon jó volt érezni a feltétlen bizalmat valaki iránt!
    Sok mindent jó lett volna még megtudni, de akkor nehéz volt kérdezni.Nem készültünk fel rá, hogy itt ilyen közvetlen módon kitárulkozhatnak egymást sosem látott különböző korú és nemű emberek. Remélem nem érdektelenségnek vettétek Fiúk, hogy olyan hallgatagok voltunk?!
    A sok érdekességen és gyakorlati tanácson túl, ennek a délutánnak a hangulatát szeretném kiterjeszteni, hogy minél többen átélhessék, mert ettől lenne szebb az életünk itt a napfényes oldalon. Tanítsatok minket!
    Köszönjük!
    Kati és családja
18. Daniella szerint:

    2011. november 7. hétfő - 21:12

    Nagyon szépen köszönjük a sok-sok segítséget, információt, és a felejthetetlen élményt. Mindezt Rozi tette igazán különlegessé, aki kiválóan magyarázott, mindent meg lehetett vele beszélni, mindent elmagyarázott, ami csak érdekelt minket. Köszönjük ezt a csodálatos napot és a fantasztikus idegenvezetést!
19. Józsi és Hajni szerint:

    2011. október 29. szombat - 21:05

    Hálás köszönet ROZInak a segítségért, az odafigyelésért, a sok hasznos információért. Tanulságos volt a kiállítás. Minden elismerésünk a vakoknak és gyengénlátóknak,amiért velünk egy világban tudnak élni! Ez az igazi csoda!
    (Feltétlenül elviszem a tanítványaim!)
    Köszönjük az élményt!
20. Ali szerint:

    2011. október 24. hétfő - 23:35

    Mélyen megérintett a kiállítás, felejthetetlen élmény volt. Az első 5 percben úgy éreztem, megfulladok, majd fokozatosan hozzászoktam, és rádöbbentem, habár óriási veszteség a látás hiánya, és a mindennapi életet beláthatatlanul megnehezítheti, de értékes és értelmes az élet így is.Felismertem, a látvány sokszor elfedi a valóságot, így is ugyanúgy érzékeled a dolgok lényegét, hiszen ha visszagondolok egy-egy régi emlékre, vagy pillanatra, a legritkábban marad meg a képe, illatok, szavak, érintések maradnak meg inkább. És az emberi kapcsolatok is talán letisztultabbá válnak. Köszönöm, hogy ilyen kedvesek voltatok, és bemutattátok nekem ezt a világot, és bebizonyítottátok, amit a kis herceg már rég tudott:” ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…”
21. ági szerint:

    2011. október 22. szombat - 19:46

    igazából nem tudom,hogy állnék ahhoz,hogy semmit nem látok,ha tudom,hogy életem végéig így maradna.De ott nyugalmat és békességet éreztem,nem akartam kijönni a sötétségből.Jól eső érzéssel töltött el,hogy valakit a hangja alapján ismerhetek meg,így teljesen más benyomást keltettek a körülöttem levő emberek.És amit észrevettem,hogy sokkal könnyebben beszéltem,és nem csak én,hanem sokan mások is, és sokkal közvetlenebbek voltunk egymáshoz olyanokkal,akiket még előtte nem ismertünk,talán nem is figyeltük őket,nem is láttuk.”Azért mentem el,mert kíváncsi voltam a vakok világára.”Kicsit szégyellem magam,hogy ezt válaszoltam,amikor az volt a kérdés miért jöttem ide. (talán bántó is lehetett)Lényegében meg akartam ismerni ezt a világot,hogy jobban megérthessem. Persze, ugyanolyan emberek mint mi (lehetnek kedvesek vagy épp udvariatlanok),de úgy vélem,olyat is meglátnak,amit mi talán sosem fogunk. Hatalmas élmény volt,de szerintem nem csak az izgalmak miatt kell elmenni. Hanem,hogy meglássuk és megtanuljuk hogyan lehet empatikusan segíteni nekik és gátlások nélkül tudjunk beszélgetni, ismerkedni velük anélkül,hogy előítéleteink lennének.Mert a közös tapasztalatok és érzések közelebb viszik egymáshoz az embereket….
22. Szúnyi szerint:

    2011. október 17. hétfő - 23:52

    Az iskolával voltunk a kiállításon és nagyon-nagyon tetszett. Már meg is beszéltük az osztályfőnökkel, hogy ide mindenképpen visszajövünk. Misi az egyik legjobb fej ember, akivel valaha találkoztam! :D
23. barbi szerint:

    2011. október 17. hétfő - 20:03

    sziasztok!A hétvégén a családdal voltunk a kiállításon.Mindenkinek szívből tudom ajánlani, fantasztikus élmény volt.Ezt nem lehet elmesélni szerintem mindenkinek meg kell tapasztalni ezt az érzést.Ehhez kellett Rozi a vezetőnk aki jelenlétével személyiségével az egész “úton”segített minket és két gyermekemet aki közül az egyik megbirkózott a sötét elleni félelmével (ehhez Rozi kellett)és hősiesen végigcsinálta az egészet.Elmondhatom hogy az egész család maradandó élménnyel távozott és Rozinak a kísérőnknek köszönünk mindent .
24. Andi szerint:

    2011. október 17. hétfő - 19:32

    Sziasztok!

    Múlt pénteken voltunk a kiállításon és a vacsorán. Fantasztikus élmény volt, meghatározó és elgondolkodtató, ugyanakkor közvetlen és baráti. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el és élje át ezt az élményt. Nem tudtam én sem mire számíthatok, éppen ezért nagyon kíváncsi voltam milyen lesz. Hát azt kell mondjam felülmúlta minden elképzelésemet az a barátságos, közvetlen, optimista és nem utolsó sorban vidám hangulat, amelyben részünk lehetett, ami elsősorban vezetőnknek Misinek (és persze a többieknek is) köszönhető. Azt hiszem ezt nem felejtjük el és az is biztos, hogy még megyünk máskor is.

    Köszönettel,

    Andi
25. Fekete Zsuzsa szerint:

    2011. október 17. hétfő - 10:45

    Sziasztok!

    A hét végén baráti társasággal voltunk a kiállításon. Az egyikük már volt korábban is, elmondta, mire számíthatunk; így megvallom némi félelemmel léptem be a világotokba.
    Aztán minden félelemérzetem megszűnt, fantasztikusan éreztem magam… mondhatni biztonságban. Elgondolkoztam, ez vajon minek köszönhető, hiszen nem erre számítottam, nem ezt vártam.
    Mikor letisztult bennem minden, rájöttem, hogy ez az érzés csak és kizárólag a vezetőnknek, Ferinek köszönhető!
    Minden tiszteletem ezé az emberé, aki megtalálja az örömöt, a boldogságot és azt a harmóniát ebben a világban, amit mi látó emberek sem tudunk megtalálni…
    Zárszóként annyit jegyeznék meg,soha nem esett ilyen jól, hogy valaki szépnek tart, mint amikor Feritől hallottam ezt…
    Zsuzsi
26. Mosonszolnok Önkormányzat dolgozói szerint:

    2011. október 14. péntek - 11:15

    Kedves Feri, Misi és Elemér!
    2011. október 13-án jártunk nálatok a Láthatatlan kiállításon. Nagy izgalommal, kíváncsisággal vártuk az eseményt, a veletek való találkozást.
    Kezdeti félelmeinket a közvetlenségetek és a segítőkészségetek hamar feloldotta. Nagy hatással volt ránk az egész kiállítás, egész nap ebből az élményből táplálkoztunk, és még ma is a hatása alatt vagyunk, egész nap erről tudunk beszélni és mesélni.
    Nagyon jó volt megismerni az alig látók vagy a vak emberek tárgyi eszközeit, milyen dolgokkal, eszközökkel oldják meg mindennapi életüket. Érdekes volt a számítógép, a braille írás és az írógép is. Amikor aztán valamit sikerült leírni vagy elolvasni az nagy élményt okozott számunkra. Már ekkor megállapítottuk, milyen lenyűgöző az a tudás, amit ti magatokénak tudhattok. Ezt az érzést csak tovább fokozta a kiállítás második része.
    A 10 fős csoport szinte minden tagja félelemmel indult a sötét terembe, ahol Misi kedves hangja, szavai, humora hamar megnyugtatott bennünket. Misi megérezte rajtunk, ha valamelyikünk félt, és azonnal megfogta a kezünket és kedves szavaival megnyugtatott bennünket. Különös érzékkel mindig megtalálta azt, akinek szüksége volt a segítségére.
    A félelmet legyőzve az egész túra nagyon jó hangulatban telt, nagyon sokat derültünk Misi poénjain. A túra végén a bárban fogyasztottunk, ahol bekapcsolódott Elemér is. Megállapítottuk, hogy ez a kis társaság régen nem nevetett ennyit a „látók világában” és mindezt ezeknek a fiúknak köszönhettük, – Misinek , Elemérnek és egy másik Ferinek – , akik megmutatták nekünk, hogy nem a látszatvilág számít.
    Kedves Fiúk!
    Ti nagyszerű, nagyon értékes emberek vagytok, sokat tanulhatnánk tőletek.
    Szeretettel: Önkormányzatosok
27. Zsuzsi szerint:

    2011. október 7. péntek - 20:00

    Kedves Margit!

    Általad számomra egy olyan élményt adott ez a kiállítás, melyre mindig emlékezni fogok.
    Nagyon örülök, hogy elmentem , mert szerintem az ilyen események, nagyon hasznosak és nagy hattással bírnak, és egy olyan pluszt adnak, mely kiegészíti az addigi teljesnek hitt életünket. Annak is örülök, hogy lehetőségem volt megismerni egy olyen csodálatos embert mint te.Első perctől kezdve,mérhetetlen bizalommal fordulhattam hozzád., és az a kedvesség amivel a többiek felé fordulsz, lenyűgöző!

    Köszönök mindent!!
    Zsuzsi
28. Bea-Melinda szerint:

    2011. szeptember 24. szombat - 17:36

    Kedves Margit és Feri !

    Egy lenyűgöző ” másvilágot ” nyitottatok meg előttünk ! Abban a szerencsében volt részünk, hogy éppen nyitásra érkeztünk szept. 22-én és lányommal ketten alkottuk csak a csoportot.
    Így szinte személyre szabottan érezhettük át a Ti életeteket.
    Számunkra a legcsodálatosabb dolgot , a veletek való találkozás jelentette !
    Feri , nagyszerű vagy! Köszönjük Neked ,hogy aprólékos részletességgel mutattad meg mindazokat a tárgyakat , amiket egy gyengénlátó, vagy vak ember teljes természetességgel használ. Úgy éreztük, hogy az a tudás, ami a birtokodban van , magasan a legnagyszerűbb emberek közé emel Téged ! Az odafigyelésed , a türelmed és az emberséged mindenki számára követendő példa ! Köszönet érte!
    Drága Margitka ! Rengeteget tanultunk Tőled ezen a láthatatlan túrán! Nemcsak az érzékelés és a tájékozódás mestere vagy, hanem egy olyan fantasztikus EMBER, akivel a látók között is szinte alig lehet találkozni!
    A hangod melegsége, a pozitív lelki beállítottságod, a segítőkészséged és a másik emberre való odafigyelésed lenyűgöző ! Köszönjük, hogy megosztottad életed nehézségeit és mindennapjaid csodáit ! :) Köszönjük ,hogy beavattál a vakok világába és ezt úgy tetted, hogy minden félelmünket eloszlattad ! Hihetetlen társadalmi feladatot vállaltatok fel : megmutatni mindekinek, hogy bármi történjék velünk, nem szabad feladni, hisz a csoda bennünk van!
    Mindaz a sok szeretet és példa, amit a kiállítás látogatóinak adtok, tiszta tükörként mosolyogjon vissza Rátok !
    Hálás szívvel gondolunk Mindnyájatokra , nagyon sok boldogságot és jó egészséget kívánunk Nektek és szereteiteknek egyaránt!
    Legközelebb a családtagjainkkal és barátainkkal fogunk visszatérni hozzátok !
    Addig is vigyázzatok magatokra ! Szeretettel : Beáta és Melinda
29. mimi szerint:

    2011. szeptember 21. szerda - 22:05

    - Félsz?
    - Nem…
    Aztán megnéztük a látható részt, próbáltuk összerakni vakon a kirakós játékot, ha nem ment, odanéztünk, kiraktuk úgy. Nem nagy ügy… Jött Szabi és megmutatott mindent, a beszélő órától az almaszeletelőig. És mi láttuk… Láttuk, hogy a szilikonos tojásfőző szerkezet élénkzöld, hogy odakint süt a nap és hogy „odabent” sötét van. Nyilván számítottunk rá, de Szabi külön hangsúlyozta: bent VAKSÖTÉT van. Tudtuk… Ezen a ponton, mintha valami ideges izgatottság lett volna úrrá rajtam… Na, de nem lehet olyan vészes. És elhangzott a mondat: „Feri lesz a vezetőtök”. „Vágjunk bele”… Feri arcát már nem láttam tisztán, mert szemüvegem van és említették, hogy célszerű levenni, mielőtt belépünk a sötét részbe. Kicsit zavart, hogy nem látok éles körvonalakat. Aztán beléptünk a sötétbe.
    És ez volt „A Pillanat” – az, amelyiket életem végéig nem felejtek el… Tudtam, hogy nem fogok látni, számítottam rá, egy pillanatra mégis kétségbe estem, amikor kristálytisztán kirajzolódott az agyamban a gondolat, hogy semmit sem látok, egy icipicit sem. Nem volt már szükség a kérdésre, egyértelműen megfogalmazódott bennem, hogy „FÉLEK”. Persze ezt nem kívántam hangoztatni, hiszen épp eléggé megijedtem a saját félelmemtől (már ha ilyesmi létezik egyáltalán). A pánik szerencsére csak néhány másodpercig húzódott és különös módon mosollyal oldottam fel. És ekkor egészen furcsa dolog történt, Feri (aki az őrangyalunk volt másfél órán át) megszólalt, hogy „mit vigyorogsz”? Ekkor kitört belőlem a nevetés, bár a kezem még remegett.
    Tudatosult bennem, hogy bizony, van itt, aki sokkal, de sokkal többet lát nálam. „ A falon, jobb oldalt találsz három rudat, a harmadiknál állj meg!” Megálltam. Kapaszkodtam a rúdba, mintha támaszra lett volna szükségem, hiába volt szilárd talaj a lábam alatt, úgy éreztem, ha nem kapaszkodok, lezuhanok. „ Tapogasd meg, mi az?” Megtapogattam… A felismerés hirtelen villant az agyamba és valami megmagyarázhatatlan nyugalom töltött el. „Ez egy kasza”. Megsejtettem, hogy nem egy idegen világban vagyok. Ez az a hely, ahol élek, éppen az, csak nem látom. Továbbhaladtunk, tapogattunk és hallottunk mindent, de a legkülönösebb az volt, hogy gondolkodni kezdtem.
    Egyrészt azon, hogy miért volt olyan ijesztő az első néhány perc, másrészt azon, hogy mit vesztenék el, ha megvakulnék. Aki látónak született, az ragaszkodik az őt körülvevő látszat-valósághoz (Talán ezért ijedtem meg. Az emberi szkepticizmus gyönyörű példája a mondat: „Hiszem, ha látom”. És nem láttam. És féltem.) És hogy mit is veszít el, aki elveszíti a látását? Nyilvánvaló, hogy az életkedvét és a humorát nem. (Feri: „Mondjak vakos vicceket?” Adri: „Na, látványos volt a kiállítás?”) A félelem teljesen elmúlt. Helyette a kíváncsiság dominált, mindent szerettem volna felfedezni, megtapogatni, felismerni. (Különösen tetszett, hogy igazi gyümölcsöket és zöldségeket találtunk a zöldséges bódénál!)
    A „túra” végére száz százalékosan megbizonyosodtunk Feri angyal voltáról, és nagyon is átértelmeztük a vakbizalom fogalmát. Különös volt egy teljesen ismeretlen emberre bízni magunkat, még különösebb volt úgy kijönni a kiállításról, mintha hosszú évek óta ismernénk egymást. Kijelenthetem, hogy előítéleteim soha nem voltak, nincsenek, így nem írhatom azt, hogy más szemmel nézek a vakokra. Azt hangsúlyoznám inkább, hogy másképp látom a világot és saját magamat. Bármikor visszamennék, így:
    - Félsz?
    - Nem.
    - Bízol?
    - Vakon…
    nagyon hálás vagyok az élményért!
    köszönöm.
30. hideg kéz szerint:

    2011. szeptember 20. kedd - 00:23

    Sziasztok!
    Nagyon tetszett a kiállítás, csak egy kérdésem lenne még, meg lehet-e nézni világosban a szobákat? Találhatók-e róluk képek a weblapon? Nagyon jó dolog lenne…
    Köszönöm
31. Andi szerint:

    2011. szeptember 18. vasárnap - 13:29

    Sziasztok! Szeptember 17.én léptem át a Láthatatlan kiállítás kapuját. Egy felejthetetlen érzés, az biztos! Sok mindent megváltoztatott bennem ez a hely. Nagyon szeretném megköszöni Elemérnek, aki végig vezetett minket a különböző helyzeteken és, hogy most már teljes biztos és maga biztosan fogok segíteni a vakoknak, hisz Elemér elmondta nekünk, hogy mit tegyünk amivel tökéletesen vezethetjük őket. Nagyszerű, egy hely. Érdemes volt elmenni, nagyon tanulságos. Még egyszer nagyon köszönöm A Csapatnak, de a csapatból egy embernek az Örök tisztelője maradok, a vezetőnknek: Elemérnek( További sok sikert az élethez)
32. Dávid szerint:

    2011. szeptember 10. szombat - 17:15

    Sziasztok!

    Nagyon élveztük tegnap a táraságotokat, nagyon szuper volt a kiállítás és a sötétben való kölekedés érdekes és nagyszerű élmény volt :) Köszönöm Misi-nek ezt a szuper idegenvezetést és a sok jó poénját :D További sok sikert az élethez.

    Üdv. Dávid (12g, Türr.) :)
33. Miki szerint:

    2011. szeptember 8. csütörtök - 14:17

    Sziasztok!

    Bár Margit vitt körbe minket 3.-án, szombaton (amit nagyon élveztünk a szokatlan helyzet ellenére is), mindenkinek írom a gondolataim.

    A látóknak lehet valami elképzelésük arról, milyen lehet nem látni, de az meg sem közelíti a mindennapos vakságot az életben. Játszottunk már nevetve szembekötősdit, de az játék volt, és néha tudtunk kukucskálni. Itt nem tudsz. Sokan próbálták, milyen lehet a szex bekötött szemmel, amikor csak érzed a másikat. Bársonyosan finom, azonban utána láthatod a kedvesed kipirult arcát, ő pedig láthatja, ahogy ragyog az arcod az élménytől. A vakok szeméről nem kerül le a kendő többet. Egyszer beléptek egy sötét birodalomba, és azóta annak foglyai. Azonban ez a birodalom nem olyan félelmetes, mint ahogyan sokan hisszük.
    Elsőként meglassul az élet, ahogy az ember megszokja, hogy már nem képes felmérni a dolgok távolságát és elveszik a térben. Persze, csak miután feldolgozta a vele történteket. Nem lehet könnyű, sőt! Aztán a rutin lassan bebizonyítja, hogy az élet megy tovább, és így is lehet élni. Sőt, így is lehet teljes életet élni. És onnantól kezdve a Sötétség birodalma már csak nekünk, látóknak marad félelmetes.
    A kiállításról azt írták az oldalán, hogy úgy másfél órás lehet, és talán volt is annyi. Az idő ott bent, a Birodalomba lépve elvesztette a jelentőségét, hogy átadja a helyét az egymásrautaltságnak. A kint bármire képes ember a feketeség masszájában csak araszolva jut előrébb, és magabiztosságát a hangjával együtt falják fel a falak, melyekre támpontként tapogatva tapad a kezeivel. A kezeivel, amik abban a Birodalomban átveszik a semmibe meredő szemek funkcióját. Aztán madárcsicsergés hallik. A közelben valahol bogár zümmög és a teljes sötétségben elkezded felfogni, hol vagy. Lábad alatt apró kavics ropog, meghallod ahogy veszed a levegőt, kezed pedig fatörzset tapint. Egy erdő? A Birodalomban létezik erdő? De szép hely is az erdő, ahol hallani a fák susogását, az avar zörgését a lábunk alatt, miközben a távolban néha fakopács keresgél. De hát az erdő most is szép!
    Igen, akkor is, ha nem látjuk! Az erdőt nem érdekli, hogy látjuk-e. Az erdő magában rejti azt a csodát, amit sokszor pont azok nem látnak, akik megtehetik! És ez a csoda ott van a világban mindenütt akkor is, ha nem látjuk, hiszen számtalan módon érzékelhetjük. A vak csak akkor elveszett ember, ha behunyja azt a szemét, amivel a csodákat látja. Ez viszont arra is igaz, aki láthat, de nem akar…
    Az erdőből aztán tovább lépkedünk, és lassan felépítünk magunkban egy képzelt világot arról körülvesz minket. Vakon, a Sötétség birodalmában, de már nem a szemünkkel, hanem a kezünkkel, fülünkkel, szívünkkel látva. És a sötétség már menekülne, de elkésett! Már meg tudjuk ragadni! Már nem félünk tőle, és határtalan erővel üvöltjük az arcába, hogy “Nincs többé hatalmad felettem!”
    Ekkor, és csakis ekkor a minket eddig összenyomó, bizonytalanságban tartó tér az általunk felállított korlátait széttörve ismét nekiszalad a horizontnak. Mi pedig képesek vagyunk nevetve rácsodálkozni a világra. Az általunk újraalkotott világra, mely ugyanúgy illúzióként vesz körbe minket, mint az, amiben látóként éltünk. A különbség bennünk van.
    Ezt mutatja meg ez a kiállítás, ami után másképp nézünk a világra, melyben élünk. És bízom benne, hogy ezt mindenki szem előtt tartja: A szíveddel láss, ne csak nézz!

    Szép napot mindenkinek!

    Üdv: Miki

    ui: Azt hiszem a zárómondattal indulok a szlogenpályázaton is. :)
34. Lilla szerint:

    2011. szeptember 5. hétfő - 11:01

    Kedves Margit!
    Augusztus 3-án jártunk nálatok,de az érzés,az élmény amit adtál nekünk,elkísér!többek és “gazdagabbak” lettünk általad!A közvetlenséged,nyitottságod lenyűgöző! Minden ismerősmet küldöm hozzátok,mert csodélatos Emberek vagytok! S természetesen meglátogatunk mi is Benneteket ha Bp-en járunk! Jó biciglizést,s sok türelmet a Dóri lányodhoz! Lilla és a kamasz,néha nyfka Dóri lánya Zalából
35. Nori Olaszorszagbol szerint:

    2011. augusztus 31. szerda - 17:56

    Kedves Margit!
    Augusztus kozpen voltunk a kiallitason, meg most is sokszor gondolok ra, annyira jo volt.Nagyon sok erdekes dolgot elmondtal, de utana meg sok minden eszembe jutott, amit meg szeretnek kerdezni Toled, ezert ha otthon leszunk, ujra eljovunk hozzatok.Koszonjuk, szia :Nori ( Milanobol, 9 eves)
36. férfi szerint:

    2011. augusztus 19. péntek - 22:53

    Kedves Misi!
    Óriási élményben volt részünk ma délután, számos hasznos és elgondolkodtató dolgot hallottunk és tanultunk a “Ti világotokról”. Azóta is a kiállítás hatása alatt vagyunk, sokat beszélünk az ott elhangzott és a megtapasztalt dolgokról. A mai naptól kezdve minden bizonnyal teljesen másképp fogunk Hozzátok viszonyulni.
    Köszönjük Sanyinak és Ferinek is a frissítő masszázst!
    Zsuzsi és Attila
37. Borka Iván szerint:

    2011. augusztus 8. hétfő - 20:21

    Sziasztok, üdvözlet a Mária Valéria hid közeli Muzsláról! Szeretném megköszönni a ma délutáni vezetést Elemérnek. Bocsánat a gyerekzsivalyért, talán a kiállitás inkább 14+ -os kéne legyen. Viszont az élmény a gyerekek számára is meghatározó volt, amikor a mai kirándulónapot értékeltük. Isten áldjon benneteket!
    Üdv. Iván
38. Gigor Éva szerint:

    2011. augusztus 6. szombat - 22:29

    Kedves Margit!
    Nagyon köszönjük a mai vezetést, mely igen tanulságos volt számunkra. Még a “félős” Zsófi is megszokta a végére a sötétséget, és bátra hívogatott Téged a sötétben, benned bízva. Nélküled soha nem találtunk volna vissza a “fénybe”. Köszönöm, hogy bevezettél bennünket a “sötétség birodalmába”, ahol egy részünk örökre ott maradt. Még visszamegyünk!!!!
    Üdvözlettel: Zsófi, Petra és Éva Lakitelekről
39. Pásztor Dorci szerint:

    2011. augusztus 3. szerda - 08:13

    Feri nélkül teljesen elveszettek lettünk volna! Nem is lett volna ilyen jó,jó vezető nélkül! Nagyon köszönöm Ferinek!
40. Pásztor Dorci szerint:

    2011. augusztus 3. szerda - 08:02

    Nagyon jó volt a kiállítás és érdekes! Nagyon kedves volt a vezetőnk Feri! Köszönöm neki! Dorci
41. Farkas Andrea szerint:

    2011. augusztus 2. kedd - 17:50

    Kedves Adrienn, kedves Stáb,

    nagyon köszönjük a mai vezetést, érdekes és nagyon tanulságos volt! Remélem, hogy még hosszú évekig nyitva lesz a kiállítás! Szükség is lenne rá, hogy a vakok illetve a gyengén látok és a látók jobban megismerjék egymás világát. Akkor sok félreértést és tévhitet megszüntethetnénk; és sokkal könnyebbé tehetnénk az életet. Adrienn, még egyszer köszönöm a vezetést!

    Andi
42. Glória és a fiúk szerint:

    2011. július 28. csütörtök - 22:12

    Szabadtéri programot terveztünk, de az időjárás közbeszólt.
    A fiúk valami különlegesre vágytak, én pedig hirtelen ötlettől vezérelve elvittem őket hozzátok. Nem bántuk meg, sőt! Nagyon köszönjük Misinek a vezetést és hogy segített eltájékozódni a vak sötétben!
43. Molnár Tímea szerint:

    2011. július 24. vasárnap - 20:20

    Kedves István!
    Nagyon köszönjük a mai napot, amire mindig emlékezni fogunk. Fantasztikus az az önirónia amivel rendelkezel.
    Ha Szentesen jársz ne felejts el meglátogatni minket Csongrádon, a Pejkó panzióban, ahol egy lovaglással viszonozhatnánk az élményt amit tőled kaptunk. Az email címemen keresztül felveheted velünk a kapcsolatot.
    Szia Timi, Subi, Döme, Soma, Kamilla, Kíra, Heni
44. Erika szerint:

    2011. július 23. szombat - 22:34

    Kedves István!
    Nagyon köszönöm a mai vezetést! Nagyon érdekes élmény volt, sokat adott számomra.
    Különösen a humorod tetszett, nagyon jól szórakoztam.
    További jó munkát!
    Remélem, még sok látogató lesz, én tuti reklámozni fogom az ismerőseim körében! szmájli
    Erika
45. Andi /óvónő Vácról/ szerint:

    2011. július 19. kedd - 17:05

    Kedves Feri és Margit!!!Tegnap olyan dologban volt részem Nálatok,amelyben még soha.Minden embernek látnia kellene a Ti világotokat.Margitom!Te olyan közvetlen voltál velem,mintha ezer éve ismernénk egymást.Ha megtehetném,nagyon sűrűn ott lennák Nálatok.Köszönet mindenért!!Andi /Ibolya húga/
46. Szabady Réka szerint:

    2011. július 17. vasárnap - 21:38

    Kedves István!

    Nagyon szépen köszönjük a mai tárlat-vezetést. Vidám és élményteli mégis izgalmas és tanulságos volt mindannyiunknak. (Zsolt-apának, Dodónak, Andrisnak és Daninak). További jó munkát és kitartást kívánunk szeretettel Neked és munkatársaidnak.
    Réka-anya
47. Judit & Csaba szerint:

    2011. július 7. csütörtök - 18:37

    Tegnap voltunk Nálatok! Még mindig folyamatosan ez a látogatás foglalkoztatja a gondolataimat. Óriási élmény volt! Tényleg teljesen átfordult bennem minden amit a vak emberek életéről eddig gondoltam. Mondhatnám azt is, hogy “vak” voltam. Köszönöm Neketek és külön köszönet Margitnak. Azt hiszem az ő személye tette különlegessé a Nálatok töltött időt.:)
    Judit & Csaba
48. Forrai Csenge szerint:

    2011. július 5. kedd - 13:15

    Kedves Elemér!

    Én az iskolámmal voltam nálatok és szeretném megköszönni azt, hogy átélhettem, hogy milyen lehet úgy élni ahogy ti éltek.

    Forrai Csenge
49. DixiTimiEszter szerint:

    2011. július 5. kedd - 00:03

    Köszönjük, István, egy élmény volt!!!

    A pszichológus lányok

    U.i.: Maradj mindig vicces
50. Anita szerint:

    2011. július 2. szombat - 23:03

    Kedves MIsi!Pár napja voltam a kíállításon, párommal!Nagyon megszerettünk ott a sötétben!Teljessen megbiztunk benned!Részévé váltál az életünknek örökre!Szeretettel gondolunk rád!
    Anita és Gyuri