Kíváncsian, izgulva mentem el erre a kiállításra és a tapasztalataim azt mondatják velem, hogy tényleg el sem tudjuk képzelni – még minimálisan sem – hogy milyen kihívásokkal kell megküzdenie egy látássérült embernek nap, mint nap. Egy óra a teljes sötétségben és átértékelődik az életünk. Háttérbe szorulnak a saját apró-cseprő problémáink, ahogyan arra gondolunk, milyen lenne ha látóként egyik pillanatról a másikra elveszítenénk a látásunkat…. Köszönjük Gábornak, Anikónak és Elemérnek a segítséget, ahogyan elkalauzoltak a láthatatlan világban. Mindenkinek csak ajánlani tudom a kiállítást. Köszönettel: Zoli
Ez a kezdeményezés egyszerűen csodálatos….nem igen találok szavakat,talán csak annyit szeretnék mondani,hogy többek vagytok nálunk….köszönjük hogy megmutatjátok a világotokat!!!!Szombaton én is megnézem,és már nagyon várom!
Nem is annyira a kiállítás kapcsán írok, de most találtam meg egy régi, kedves ismerősömet, aki szintén nem látó. Csodáltam már gyermekként is, és kész felnőtt lett, akivel – biztos vagyok benne – nagyon jó kapcsolatunk lesz. Ő is a Láthatatlan Kiállításon dolgozik. Nagyon remek emberke, akitől sokat fogok tanulni még így idős fejjel is. Ha ő mutatja meg nekem ezt a kiállítást, biztos sokat fog változtatni az életemen! Ilyen messziről is üdvözlöm: az ő neve:Széll Sándor!
Sziasztok! Az osztályommal november 19-én voltam. Eszméletlen jó volt és egyben furcsa is, mert olyan képességeinket is kellett használni, amit egyébként nem nagyon szoktunk és nincs is annyira kifejlődve szerintem! Aki teheti mindenféleképpen menjen el!
Nagyon tetszett a kiállítás, érdekes volt megtapasztalni ezt a világot, mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg.
Kíváncsian, izgulva mentem el erre a kiállításra és a tapasztalataim azt mondatják velem, hogy tényleg el sem tudjuk képzelni – még minimálisan sem – hogy milyen kihívásokkal kell megküzdenie egy látássérült embernek nap, mint nap. Egy óra a teljes sötétségben és átértékelődik az életünk. Háttérbe szorulnak a saját apró-cseprő problémáink, ahogyan arra gondolunk, milyen lenne ha látóként egyik pillanatról a másikra elveszítenénk a látásunkat…. Köszönjük Gábornak, Anikónak és Elemérnek a segítséget, ahogyan elkalauzoltak a láthatatlan világban. Mindenkinek csak ajánlani tudom a kiállítást. Köszönettel: Zoli
Sziasztok!
Én az osztályommal voltam eszméletlen volt.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Ez a kezdeményezés egyszerűen csodálatos….nem igen találok szavakat,talán csak annyit szeretnék mondani,hogy többek vagytok nálunk….köszönjük hogy megmutatjátok a világotokat!!!!Szombaton én is megnézem,és már nagyon várom!
Nem is annyira a kiállítás kapcsán írok, de most találtam meg egy régi, kedves ismerősömet, aki szintén nem látó. Csodáltam már gyermekként is, és kész felnőtt lett, akivel – biztos vagyok benne – nagyon jó kapcsolatunk lesz. Ő is a Láthatatlan Kiállításon dolgozik. Nagyon remek emberke, akitől sokat fogok tanulni még így idős fejjel is. Ha ő mutatja meg nekem ezt a kiállítást, biztos sokat fog változtatni az életemen! Ilyen messziről is üdvözlöm: az ő neve:Széll Sándor!
Sziasztok! Az osztályommal november 19-én voltam. Eszméletlen jó volt és egyben furcsa is, mert olyan képességeinket is kellett használni, amit egyébként nem nagyon szoktunk és nincs is annyira kifejlődve szerintem! Aki teheti mindenféleképpen menjen el!
sziasztok én az osztályommal voltam és valami fantasztikus érzés volt!!! Nekem azért is volt jó mert legyőztem a fóbiámat:)
Sziasztok!
A televíziós riport című videó nem érhető el az oldalon!
Légyszíves nézzétek meg miért!
Amúgy ma voltunk a kiállításon és fantasztikus volt, nagyon élveztük! :)
Üdv,
Zoli