Magyar
English
Az eseményre ismert közéleti szereplőket hívtunk meg, hogy tegyék próbára magukat vakon.
Gyere el az Aréna Plazaba és személyesen találkozhatsz Osvárt Andrea és Farkas Franciska színésznőkkel, Dallos Bogi énekesnővel és Lakatos Levente, a “Barbibébi” és “Szigor” című könyvek írójával is.
Külön örömünkre szolgál, hogy idén nagyon sok sportoló is tiszteletét teszi nálunk: Bíró Norbert paralimpikon judós, a judo sportág szakágvezetője, Ocelka Róbert válogatott parakerékpározó, valaint Bukta Gábor és Gubó Gergely válogatott csörgőlabdázók is ellátogatnak hozzánk.
Csak néhány példa a reggeli rutinok közül, amelyekre legyintve csak annyit mondunk, csukott szemmel is megy. A gyakorlatban ez azonban azért nem is olyan egyszerű.
Hamarosan minden kiderül…
Várunk mindenkit szeretettel október 14-én az Arena plázában 11 órától.
A programokon való részvétel díjtalan.
Fehér Bot napja
Manapság már gyakorlatilag mindennek van világnapja, így talán az elmúlt időben megkopott azok jelentősége. Pedig nagyon is vannak köztük olyanok, melyeken minden jóérzésű embernek érdemes, sőt kötelessége elmerengeni kissé. Ilyen jeles dátum például október 15-e is, a Fehér Bot világnapja.
Deák Ferenc teret ellepték a látássérültek egy, a Láthatatlan Kiállítás szervezte rendezvény alkalmából, ami a vakok és gyengén látók helyzetére hívta fel a figyelmet. A megmozdulás mellé állt Sipos Péter- Sipi az Irigyhónalj mirigy front emberre, aki szintén izgatottan gyakorolta a vakságot. Ahogy Papp Dóra, az esemény egyik szervezője is elárulta „a megmozdulás célja az, hogy felnyissa az emberek szemét egy olyan világra, amit nem láthatnak” Azon járókelők, akik nem csak kíváncsian szemlélték az eseményeket, egy látássérült vezető segítségével ki is próbálhatták, hogy milyen a szemünket egy fehér botra cserélve közlekedni a mindennapokban. Talán mondani sem kell, hogy a zebrán való átkelés, vagy a buszmegálló megtalálása monoton megszokásból egy csapásra hihetetlen kalanddá változott.
Timi, egy a sok vállalkozó kedvű ember közül, akik kipróbálták, milyen pusztán egy fehér botra támaszkodva sétálni egy labirintusban, izgatottan, szélesen gesztikulálva mesélte el élményeit.
Milyen érzés volt bekötött szemmel botorkálni az útvesztőben?
Hihetetlen volt. Sokszor képzeltem már el, hogy hogyan látják a vakok a világot, de eddig nem igazán foglalkoztam vele. Nekem az is gondot jelent, hogy a nappaliban megtaláljam éjszaka a villanykapcsolót, ezért elképesztő volt látni, hogy bizonyos emberek milyen természetséggel tájékozódnak a szemük nélkül. Most egy kicsit belekóstolhattam ebbe a világba.
Volt-e olyan pont, amikor esetleg féltél, és legszívesebben lekaptad volna magadról a szemkötőt?
A séta elején folyton az volt bennem, hogy úgyis nekimegyek egy oszlopnak, de mikor elkezdtem a botra hagyatkozni, kissé megnyugodtam. Természetesen sokat segített az a tudat is, hogy egy olyan ember fogja a kezemet, aki nap mint nap így közlekedik. Furcsa egyébként az, hogy bár naponta többszöris megfordulok ebben az aluljáróban, nem tudtam felidézni magamban, hogy hol vannak pontosan az oszlopok vagy a szemetesek. Csukott szemmel járunk a világban.
A fehér bot története
Guilly d’ Herbemont francia grófnő a ’30-as években figyelt fel a vakokra leső veszélyekre a nagyvárosi utcák forgatagában. Rájött, hogy egy megkülönböztető, de ugyanakkor segítő tárgy támogatná a nem látókat. Ekkor ötlött fel benne a fehér bot gondolata, ami már távolról is feltűnő, ugyanakkor „hosszított karként” is használható, így a vakok az útpadkákat és a falakat baleset nélkül megtalálják, és képessé válnak az önálló közlekedésre. A bot 1938-ban lépte át Svájc határát, ahol törvénybe foglalva tudatosították a lakosságban jelentőségét és a közúti forgalomban elfoglalt kitüntetett szerepét.
A képek nagyobb méretében való megnézésére kattints a bélyegképre.
A nagy képek lementésért kattints a képre jobb gombbal és utána “kép mentés másként”-re
25 Fénykép
24 Fénykép
12 Fénykép
16 Fénykép
84 Fénykép