“Ismerem a színek hangulatát.”

Remélem, nem túl sok ennyi “május”. Ha koncentrálok a témára, én is tudok írni borzalmakról, de azt szeretném megosztani, ami engem ér személyesen. Hátha ettől nektek is kedvetek lesz hosszabban ránézni egy tavaszi virágra…

Tovább enyhülnek a tilalmak, remélhetőleg enyhül a szorongók szívében is az aggodalom a járvánnyal kapcsolatban… és közben napról-napra élőbb, színesebb, virulóbb a természet! A mi kertünkben még nincs túl sok virág, de két hete kinyílt néhány gyönyörű sárga nárcisz, a sárga rózsabokrunk is virágzik, és rengeteg bimbó van a piros rózsabokron is.

Talán ennyiből is kiderül, számomra mai napig fontosak a színek (különben hogyan jegyezném meg egy-egy bokorról ezt a számomra már nem szembeötlő tulajdonságát). Alig ötéves voltam, amikor utoljára láttam a színeket. Azt szoktam mondani, emlékszem rájuk, de ez a téma kissé megfoghatatlan. Annyi biztos, hogy érzem és ismerem a színek hangulatát, az alapszínek egymáshoz való viszonyát. Mindezt nem memóriából megtanulva, mint egy verset, hanem valamiféle felidézett emlék alapján. Mindenesetre, ha ruhát vásárolok, mielőtt megérinteném anyagát, felmérném milyen fazon, először azt tudakolom meg, hogy milyen színű.

Sokszor kérdezem a Kiállítás vendégeitől, mit gondolnak, mit hiányolnának legjobban, ha elveszítenék a látásukat. Még felnőtt emberek is gyakran mondják elsőként a színeket. Nem beszélnek arról, hogy tudnának-e a képzettségüknek megfelelően dolgozni, vagy miképpen látnák el napi feladataikat, sőt azt sem, hogy többé nem látnák szeretteiket, e helyett a színeket említik. Ez a reakció több mint húsz éves “láthatatlanos” tapasztalatom ellenére is máig megdöbbent. Egyrészt, lényegében a színeknek gyakorlati hasznuk arányaiban kevés van életünkben, másrészt, emlékeztet rá, hogy, amikor elvesztettem a látásom, én is a színek hiányát fogalmaztam meg elsőként. Hogy miket kutatott fel már a színek hatásáról a tudomány, nem írásom célja összefoglalni. Annyit viszont bátran állíthatunk, hogy a színek befolyásolják az őket látó emberek hangulatát, sőt érzelmeit is.

Akkor jutott ez újra eszembe, amikor az utcánkban nyíló és illatozó, rengeteg apró, rózsaszín rózsát szagolgattuk. Az utcaszakasz egészét élénkíti édes, friss illatuk és színük. Megérintettem a puha, sűrű szirmokat is, és közben megkérdeztem a színét (hisz így teljes a kép). Akkor és ott úgy éreztem, ez a virág nem is lehetne más színű, annyira illik az illata a színéhez. Jó volt megélni ezt a harmóniát, frissességet, ezt a darabka élő májust.