Láthatatlan Kiállítás: amikor vak vezet világtalant

A Láthatatlan Kiállításon megérthetjük, milyen érzés az egyik legtöbb információt adó érzékszervünk, a látásunk nélkül élni. Tanúi lehetünk annak, ahogy többi érzékszervünk egyre kifinomultabban kezd működni, ahogy a zajok és a szagok is elkezdik megsúgni, épp hol vagyunk.

A kiállításon a hétköznapi élet színtereit járhatjuk végig,  megtapasztalhatjuk, hogyan lehet vakon közlekedni a városi forgatagban, fizetni az italért a  bárban, vagy éppen a konyhában boldogulni.

A kiállítás látó részén megismerhetjük a vakok által használt eszközöket, hiszen ők is kártyáznak, sakkoznak, dominóznak – Fotó: Orosz Péter

Vezetőnk segítségével, – aki maga is vak vagy látássérült- botorkálhatunk végig a tárlaton. Újdonsült vakságunkban az ő instrukcióira kell hagyatkoznunk, ő mutatja nekünk az utat, és mi látogatók is egymásnak.  A korábban leplezhetetlenül zavarban lévők is egy csapásra feloldódnak, bátran, őszintén és nyíltan kezdünk kérdezni a vakságról, segítjük egymást, izgatottan rángatva a másik kezét, hogy „nézd, ez itt egy tükör” , „az meg egy pad”. Együtt fedezzük fel a világot – legalábbis egy kis darabját – mely izgalmas és ijesztő egyszerre. Pozitív élményekkel gazdagodva tanulunk, megdől minden sztereotípia és előítélet, amit korábban a vakságról és a vakokról megfogalmaztunk.  Egy csapásra világossá válik az is – paradox módon éppen a vaksötétben – hogyan tudunk segíteni látássérült és vak társainknak. Ehhez pedig a saját bőrünkön kell megtapasztalnunk, milyen nehézségekkel találják szembe magukat nap mint nap.

A kiállítás „látó” részén megismerhetjük a vakok által használt eszközöket, de a kiállításon lehetőségünk van Láthatatlan Vacsorán vagy masszázson is részt venni. Kipróbálhatjuk, hogyan lehet fehérbottal közlekedni, de megtudhatjuk azt is, miben és hogyan tud segíteni a vakvezető kutya.”