Magyar
English
A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közé tartozik. A francia massage szó, görög eredetű, massein (dörzsölni) szóból ered, s gyúrást jelent. Az arab mass (nyomni), vagy a héber mases szó is lehet az eredete. Vannak, kik szanszkrit származást véltek benne felfedezni. Valószínűen az emberek önmagukon már ősidők óta ösztönösen alkalmazták a masszázst nyomkodva – gyúrva – simogatva a fájós részeiket, később már tudatossá válhatott. A primitívtől a kulturált népekig szinte mindenütt megtalálhatjuk a használatát.
Legkorábbi Kínából származó feljegyzés a masszázsról Kong-Fu-tól származik ie. 2700-ból. Orvospapok végezték, s kombinálták a szervezet aktív és passzív tornájával (Tai-Chi). Innét származik az akupresszúra (ujjnyomásos pont masszázs) tudománya is, mely az akupunktúra egyszerűsített változata. Időrendi szerinti beillesztés nélkül állítják, hogy innét ered a malajziai “thai masszázs” is, mely különleges kimozgatási technikájával tűnik ki a többiek közül. A mai japán shiatsu csupán hasonló a kínai módszerekhez, energia áramoltatási alapjai közel azonosak, de nyomáspontjai eltérőek. Ázsiai eredetű a ma már hazánkban is ismert Yumeiho masszázs is.(~ thai masszázs)
Indiában a masszázst egészségügyi és rituális célból is végezték. Illatos olajokkal kenték, dörzsölték be a testet, és utána megfürödtek a szentnek tartott folyó vizében (Ganges). Kelet más ősi népei, az asszírok, babilóniaiak, médek, és a perzsák a masszázst gyógykezelésként használták, főleg sebesült katonáik gyógyítására. San.Herib asszír király udvarából származó alabástromrelief is masszázs manipulációt ábrázol. A zsidók kultikus szent könyvei sok egészségügyi rendszabályt írtak elő a hívők számára, külön utalással a masszázs alkalmazására.
I.e. 460-370.-ben Görög-római kultúrában, az orvosok a jó levegőt, helyes táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőt és a masszázst ajánlották gyógyterápiaként. Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa, Herodikosz-tól (ie. 482-347.) tanulta a masszázs módszereit. “De officina medici” c. munkájában foglalkozik e témakörrel.
Pehr Henrik Ling (1776-1839) stockholmi svéd vívómester és tornatanár foglalkozott a torna és a masszázs rendszerezésével. Ismertette a masszázs technikáját, hatását és javallatait.(Innét ered a “svédmasszázs” elnevezés is.) Elterjedt Európában és átvették Amerikában. A XIX. században a német Mosengeil és a holland Metzger (1839-1901. aki Ling tanítvány volt) gyűjtötte a korábbi tapasztalati anyagot. 1867-ben adott ki könyvet a masszázsról, melyben felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai lehetnek. Hoffa, Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatai alapján leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban megírt “Masszázs kézikönyve” című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó tanulmányainkban : simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés.
1886-ban Gaskell doktor közli, hogy állatkísérletekkel bizonyította azt a tényt, hogy a szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezett elrendezése van. (szegmentáció elve) Gaskell eredményei hatására Head, 1889-1896 között vizsgálatokat végez a bőrtakaró és a belső szervek közötti összefüggéseket illetőleg. Az idegreflektorikus összefüggésekre építve, felhasználta azon lehetőségeket is és 1898-ban felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrtakaró bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezek a zónák reflektórikus kapcsolatban vannak a belső szervekkel. 1917-ben Mackenzie, a korábban Gaskell és Head által felismert szegmentális összefüggést továbbfejlesztette. Bebizonyította, hogy a belső beteg, zsigeri szervekhez tartozó szegmentum izomzatában tónusfokozódás és túlérzékenység lép fel. Először diagnosztizáltak vele, majd később kiderült, hogy fordított irányban (kívülről befele), mint terápiás kezelés is hatékony. Szegmentzónás összefüggéseket, és az erre ható masszázs eljárásokat “reflexzóna masszázs”-nak nevezték el.
1929-ben Elisabeth Dicke német gyógytornász Freiburgban, saját tapasztalatain keresztül (érszűkület) jutott az általa megfogalmazott és gyakorolt kötőszöveti masszázshoz. Ez a technika neurovegetatív úton befolyásolja az emberi szervezet állapotát, zavarát. Freiburgban az Orvostudományi Egyetem klinikáján H. Teirich Leube és W. Kholrausch tíz év alatt kidolgozta a teljes testre kiható kötőszöveti masszázs technikai végrehajtás módszerét.
1952-ben Glaser és Dalicho kutatásaikkal továbbfejlesztették, egyszerűsítették a Mackenzie féle szegment-masszázst (a végtagok kezelésénél). Elméletét és gyakorlatát szakirodalomban foglalták össze.
Vogler 1928-as évben kezdte “periostealis kezelés” néven a csonthártyakezelést alkalmazni. 1953-ban P. Vogler és H. Krauss német orvosok Lipcsében kiadták a periostealis masszázsról szóló könyvüket, mely a reflexiós zóna masszázs speciális eljárását (csonthártya masszázs) írja le.
Hazánkban Mátyás király udvarában ún. dögönyözők végeztek a masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. Később a török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, s vele a masszírozás gyakorlata is. Később fürdőmesterek tevékenykedtek, majd a jótékony német-osztrák behatásra nálunk is tudományosan terjedt e kezelési metódus.
A masszázs gyakorlata mind differenciáltabbá vált. A tudomány fejlődése mellett, ez a terápia is egyre változik, megtartva alapjait. Megállapíthatjuk, hogy a masszázs eljárásokat két külön álló vonal fémjelzi, az Ázsiai és az Európai stílus, melynek vannak találkozási pontjai, de “dogmatikus filozófiájuk” más és más.
A masszázs története
A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közé tartozik. A francia massage szó, görög eredetű, massein (dörzsölni) szóból ered, s gyúrást jelent. Az arab mass (nyomni), vagy a héber mases szó is lehet az eredete. Vannak, kik szankszrit származást véltek benne felfedezni. Valószínűen az emberek önmagukon már ősidők óta ösztönösen alkalmazták a masszázst nyomkodva – gyúrva – simogatva a fájós részeiket, később már tudatossá válhatott. A primitívtől a kulturált népekig szinte mindenütt megtalálhatjuk a használatát.
Legkorábbi Kínából származó feljegyzés a masszázsról Kong-Fu-tól származik ie. 2700-ból. Orvospapok végezték, s kombinálták a szervezet aktív és passzív tornájával (Tai-Chi). Innét származik az akupresszúra (ujjnyomásos pont masszázs) tudománya is, mely az akupunktúra egyszerűsített változata. Időrendi szerinti beillesztés nélkül állítják, hogy innét ered a malajziai “thai masszázs” is, mely különleges kimozgatási technikájával tűnik ki a többiek közül. A mai japán shiatsu csupán hasonló a kínai módszerekhez, energia áramoltatási alapjai közel azonosak, de nyomáspontjai eltérőek. Ázsiai eredetű a ma már hazánkban is ismert Yumeiho masszázs is.(~ thai masszázs)
Indiában a masszázst egészségügyi és rituális célból is végezték. Illatos olajokkal kenték, dörzsölték be a testet, és utána megfürödtek a szentnek tartott folyó vizében (Ganges). Kelet más ősi népei, az asszírok, babilóniaiak, médek, és a perzsák a masszázst gyógykezelésként használták, főleg sebesült katonáik gyógyítására. San.Herib asszír király udvarából származó alabástromrelief is masszázs manipulációt ábrázol. A zsidók kultikus szent könyvei sok egészségügyi rendszabályt írtak elő a hívők számára, külön utalással a masszázs alkalmazására.
I.e. 460-370.-ben Görög-római kultúrában, az orvosok a jó levegőt, helyes táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőt és a masszázst ajánlották gyógyterápiaként. Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa, Herodikosz-tól (ie. 482-347.) tanulta a masszázs módszereit. “De officina medici” c. munkájában foglalkozik e témakörrel.
Pehr Henrik Ling (1776-1839) stockholmi svéd vívómester és tornatanár foglalkozott a torna és a masszázs rendszerezésével. Ismertette a masszázs technikáját, hatását és javallatait.(Innét ered a “svédmasszázs” elnevezés is.) Elterjedt Európában és átvették Amerikában. A XIX. században a német Mosengeil és a holland Metzger (1839-1901. aki Ling tanítvány volt) gyűjtötte a korábbi tapasztalati anyagot. 1867-ben adott ki könyvet a masszázsról, melyben felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai lehetnek. Hoffa, Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatai alapján leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban megírt “Masszázs kézikönyve” című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó tanulmányainkban : simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés.
1886-ban Gaskell doktor közli, hogy állatkísérletekkel bizonyította azt a tényt, hogy a szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezett elrendezése van. (szegmentáció elve) Gaskell eredményei hatására Head, 1889-1896 között vizsgálatokat végez a bőrtakaró és a belső szervek közötti összefüggéseket illetőleg. Az idegreflektórikus összefüggésekre építve, felhasználta azon lehetőségeket is és 1898-ban felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrtakaró bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezek a zónák reflektórikus kapcsolatban vannak a belső szervekkel. 1917-ben Mackenzie, a korábban Gaskell és Head által felismert szegmentális összefüggést továbbfejlesztette. Bebizonyította, hogy a belső beteg, zsigeri szervekhez tartozó szegmentum izomzatában tónusfokozódás és túlérzékenység lép fel. Először diagnosztizáltak vele, majd később kiderült, hogy fordított irányban (kívülről befele), mint terápiás kezelés is hatékony. Szegmentzónás összefüggéseket, és az erre ható masszázs eljárásokat “reflexzóna masszázs”-nak nevezték el.
1929-ben Elisabeth Dicke német gyógytornász Freiburgban, saját tapasztalatain keresztül (érszűkület) jutott az általa megfogalmazott és gyakorolt kötőszöveti masszázshoz. Ez a technika neurovegetatív úton befolyásolja az emberi szervezet állapotát, zavarát. Freiburgban az Orvostudományi Egyetem klinikáján H. Teirich Leube és W. Kholrausch tíz év alatt kidolgozta a teljes testre kiható kötőszöveti masszázs technikai végrehajtás módszerét.
1952-ben Glaser és Dalicho kutatásaikkal továbbfejlesztették, egyszerűsítették a Mackenzie féle szegment-masszázst (a végtagok kezelésénél). Elméletét és gyakorlatát szakirodalomban foglalták össze.
Vogler 1928-as évben kezdte “periostealis kezelés” néven a csonthártyakezelést alkalmazni. 1953-ban P. Vogler és H. Krauss német orvosok Lipcsében kiadták a periostealis masszázsról szóló könyvüket, mely a reflexiós zóna masszázs speciális eljárását (csonthártya masszázs) írja le.
Hazánkban Mátyás király udvarában ún. dögönyözők végeztek a masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. Később a török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, s vele a masszírozás gyakorlata is. Később fürdőmesterek tevékenykedtek, majd a jótékony német-osztrák behatásra nálunk is tudományosan terjedt e kezelési metódus.
A masszázs gyakorlata mind differenciáltabbá vált. A tudomány fejlődése mellett, ez a terápia is egyre változik, megtartva alapjait. Megállapíthatjuk, hogy a masszázs eljárásokat két külön álló vonal fémjelzi, az Ázsiai és az Európai stílus, melynek vannak találkozási pontjai, de “dogmatikus filozófiájuk” más és más.